Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem is indult ez a nap olyan jól.Hajnalban enyhe rosszullét kínozott, de túléltem, így 5 óra 25 perckor frissen ébredhettem a telefonomra.Hamar kidörzsöltem az álmot a szememből, ugyanis indultam a barátnőmhöz, aki két településre lakik tőlem.A "szerelmemért mindent" jelszó lebegett a szemem előtt,amint kiléptem a januári mínuszokba és elindultam a buszmegálló felé.A buszmegálló egyébként a kaputól két lépés,azonban a 10 perc várakozás eléggé megviselt,de jó DVTK-szurkolóként ugrálással töltöttem az időt és melegítettem magam!
A buszra felszállva tapasztaltam, hogy a magyar Volán társaságoknál milyen helyzet uralkodik.A sofőr egy utassal beszélgetve elpanaszolta, hogy a szervízben az úticélt jelző táblát nem tudják kellő méretre vágni,így az kotyogott a tartójában.Mivel a másik településre ebben az időpontban nincs átszálás megkérdeztem a pilótától megállna-e nekem az elágazásban.Erre ő azt mondta:elágazódásban!Hirtelen nem értettem miről beszél,de elmagyarázta nekem:egy a kisebbség álltal lakott faluban halotta,amint a buszon felszólították rá,hogy jobb lesz ha megáll az elágazódásban.Egy jót nevettünk aztán leszálltam és elindultam a maradék 3km-nek gyalog.Talán 100 métert megtettem amint megáll mellettem egy személyautó,utasai kicsit pityókásak,de még így is jobb mint a hidegben.Szerintem összetévesztettek valakivel,mivel ismerősként köszöntöttek,azonban engem ez sem zavart mert gyorsabban és megfelelő hőmérsékletben közeledhettem a barátnőm felé.Kiszálttam a kocsma előtt, ők befelé vették az irányt én pedig a település utolsó utcájába.
A barátnőm kinyitotta ajtajukat, egy pólóban és bugyiban várt engem,mint ahogy mindig!Kellőképpen üdvözölt,felmentünk a szobájába leöltöztem és odabújtam mellé.Azt azért elkell mondanom, hogy életem szerelméről beszélek.Ezért a szerelmi együttlétnek vagy szeretkezésnek nevezném azt, ami ezután történt, nem pedig az erre a cselekményre használt köznapi kifejezésekkel.Ezután elaludtunk.Én 10 óra tájban keltem fel azonban a szerelmem,már rég lent serte-pertélt a konyhájukban, a testvérével és édesanyjával egyetemben.Felöltöztem és lementem hozzájuk,közben köszöntem az édesapjának és a bátyjának is.Rizsfelfújtat és egyébb süteményeket készítettek.Később már csak 3-an/a barátnőm,a nővére és én maradtunk/.Eléggé jókedvben telt el ez a pár óra sütés-főzés,ugyanis otthonosan mozgok a konyhában/minden vágyam egy saját családi olasz étterem/.A barátnőm egy kicsit sértődékenynek bizonyult,de nem bánom,mert könnyen megbocsátot most is,ahogy mindig.Ebéd után ismét a szobájában találtuk magunkat.Beszélgettünk és szeretkeztünk,amiről kimerem jelenteni,hogy nekem vele a legjobb.Elmondta nekem, hogy nagyon örül, hogy őt választottam és soha nem szeretne elveszíteni.Nagyon jól esett!!Ezután leültünk a gép elé és megnéztük néhány lapot.Engem leginkább a sporthírek és eredmények érdekeltek,ennek egyik oka, hogy egy kis szerencsejátékos bújik meg bennem.Az érdekelt, hogy a tipp-mix szelvényemen megjelölt mecsseken milyen eredmények születtek.Most számomra nem kedvező,azonban vigasztalt,hogy az ezt megelőző 3 napban 2 szelvényem is a nyertesek kőzé tartozott.Ezután meg meguzsonnáztunk és elindultam haza, a barátnőm is velem tartott egy darabig.
Ezután elbúcsúztunk egymástól,de vigasztalt minket, hogy hétfő reggel újra látjuk egymást!Alig mentem pár métert, már csörgött is a telefonom és a barátnőm volt a vonal végén.Most a hideg ellenére gyorsan tettem meg azt a 3 km-t ami a buszmegállóhoz vezetet, közben pedig végig vele beszélgettem.Felszálltam a buszra és röpke 10 perc alatt hazaértem.Itthon köszöntem az ősöknek és a tesómnak(kishugom,de jófej),kérdezték miújság?,de az intim részleteket, persze nekik nem árultam el.Megvacsoráztam és elkészültem.Azóta pedig itt ültem a gépem előtt és megírtam életem első blogbejegyzését ami remélem elég jól sikerült és még sok fogja követni.
